Az iparművészet világában ritkán találkozunk olyan mozgalommal, amely olyan radikálisan megváltoztatta volna a kreatív gondolkodás határait, mint a fluxus. Ez a kísérleti művészeti irányzat nem csupán a hagyományos művészeti formák kritikáját és újragondolását jelentette, hanem egyenesen az alkotói folyamatok szemléletmódját forradalmasította.
A fluxus művészek számára az alkotás nem elkülönült tevékenység, hanem az élet szerves része. Ez az attitűd pedig az iparművészetben is meghatározóvá vált, ahol az esztétika és a funkció összefonódik a mindennapi használatban. A fluxus koncepciója a kísérletező szellem, az anyagok játékos újraértelmezése és a közönség interakciójának bevonása az alkotás folyamatába ma is inspirálóan hat a formatervezőkre és ipari alkotókra.
Amikor egy iparművész a fluxus szellemiségét beépíti munkájába, nem csupán tárgyat teremt, hanem élményt, párbeszédet is generál. Az alkotások többdimenziósak lesznek, ahol a használhatóság és a vizuális élmény mellett az interaktivitás és a váratlan megoldások is helyet kapnak. Ezáltal a néző, vagyis a felhasználó maga is részévé válik a műnek, amit megszokottól eltérően, új perspektívából tapasztalhat meg.
Gyakran érezhetjük azt, hogy a fluxus nem csak művészeti mozgalom, hanem egyfajta felszabadító gondolkodásmód. Amikor egy egyszerű tárgy – legyen az egy szék, egy lámpa vagy egy edény – képes megszólítani bennünket, meghív minket a játékra, vagy éppen kérdéseket vet fel a használhatóságról és jelentésről, akkor a fluxus szelleme él tovább az iparművészetben.
Így tehát, ha legközelebb egy formatervezett tárgyat vagy ipari alkotást szemlélünk, érdemes megkérdezni magunktól: milyen újító gondolatok, milyen költői szabadság és milyen játékosság rejlik benne? Lehet, hogy egy láthatatlan fluxus vonal húzódik mögötte, amely az alkotó és a használó közötti határokat mos le, és új dimenziókat nyit meg a mindennapokban.